Az elmúlt évtizedekben rengeteg ajándékot kaptam volt és jelenlegi tanítványaimtól:

egyesek tanácsot kértek, mások a tanórákon kívül is beszélgettek velem, a bizalmukba avattak,

megint mások évek múltán örömmel idézték fel a közös élményeket,

újságolták el sikereiket, eredményeiket.

Mindemellett a legtöbben megörvendeztettek azzal,

hogy magyar nyelv és irodalomból nagyon jó vagy jó érdemjegyet kaptak – év közben és év végén is –,

kiváló eredménnyel érettségiztek,

illetve sikeresen felvételiztek az ország különböző egyetemeire.

Nem tudok és nem is szeretnék különbséget tenni az ajándékok között,

mégis van egy, amelyet nagy becsben őrzök az íróasztalfiókomban,

s amelyre újra és újra meghatottsággal tekintek.

Egy végzős informatika tagozatos osztályomtól kaptam egy papírlapot, rajta a következő idézettel: